A dohányzás nagyon gyorsan függőséget okoz, nézzük meg, hogyan. Az első cigaretta elszívásával nikotin kerül a szervezetbe, rosszul érezzük magunkat tőle, kellemetlen az íze, irritálja a tüdőt, mindez elnyomja azt az apró kellemes érzést amit a nikotin által megnövekedett dopamin-termelés okoz az agyban. Az első cigaretta elnyomása után a nikotin elkezd kiürülni a szervezetből (2 óra alatt a fele elbomlik), ami a dopamin szint csökkenését eredményezi, ez pedig enyhe bizonytalanságot, egy pici éhségszerű érzést okoz, de ezt nyilván nem érezzük, mert éppen rosszul vagyunk életünk első cigije után. Mi ebben a jó? Semmi. Biztosak vagyunk benne, hogy na, erre soha nem fogunk rászokni. Aztán elszívjuk a második cigarettát. A dopamin szint ismét megemelkedik és az agy jutalom idegpályái stimulálódnak, apró kellemes érzés tölt el, amit valószínűleg még mindig nem veszünk észre a kellemetlenségektől, amiket a dohányzás okoz. Viszont ezzel elkezd kialakulni bennünk egy reflex, ami minden egyes újabb cigaretta elszívásával megerősítést kap: ha dohányzom, akkor megnő a dopamin szint, ami kellemes, ha nem dohányzom, akkor csökken a dopamin szint, ami kellemetlen. A jutalom idegpályát az evolúció azért találta ki, hogy a helyes viselkedésre rászoktasson minket, ezzel is segítve a túlélésünket. Ezt használja ki a nikotin arra, hogy függővé tegyen. Minden szál cigivel egy újabb megerősítést kapunk: dohányozni jó, nem dohányozni nem jó. Pár ezer alkalom után már teljesen biztosak vagyunk benne, hogy dohányozni nem csak hogy jó, de egyenesen szükséges, hiszen erre van beprogramozva az agyunk, sőt, elkezdünk pánikba esni, ha nem gyújthatunk rá, ha nem követhetjük a belénk programozott reflexünket, mivel ez a túlélésünket hivatott szolgálni. Ha nem gyújthatunk rá, az olyan, mintha a létünket fenyegetné valami. Minden rendes dohányos szokta ezt érezni, ha valami hosszan meggátolja a füstölésben. Pedig ha nem gyújtunk rá, akkor kizárólag egy apró kellemetlen éhségszerű, bizonytalan érzést fogunk érezni: az elvonási tünetet. Ez a tünet egyébként annyira enyhe, hogy éjszaka soha nem ébredünk fel rá, pedig nyolc óra alvás alatt a szervezetünkben a nikotin 95%-a elbomlik. Ha simán kibírunk 8 órát rágyújtás nélkül éjszaka, akkor miért szenvedünk, ha ugyanennyit ki kell bírnunk ébren? A függőség miatt. Ez a függőség pedig elsősorban az agyunkban létezik. A fizikai tünetek nagyon enyhék.
A nikotin függőség idővel aztán egyre súlyosabb lesz: az agy hozzászokik a nikotinhoz és egyre többet igényel belőle, hogy azt a kis kellemes érzést produkálni tudja, ami az elvonási tünetek csökkentésével jár. A dohányzás által felborított kémiai egyensúlyt bizonyos anyagok termelésének visszafogásával, mások termelésének fokozásával megpróbálja kompenzálni, így a dohányzásnak már nincs olyan erős hatása, növelni kell tehát az adagot. Elindultunk a lejtőn lefelé, innen már nincs megállás, csak idő kérdése és erős dohányosok leszünk, legalább is olyan erős dohányosok, amennyire erős a szervezetünk. A gyenge szervezetű emberek nem tudnak annyit dohányozni, nem tudnak megbirkózni a méreggel.
Nézzük most meg, hogy milyen pozitívumai vannak a cigarettának.
Megnyugtat, oldja a stresszt
A cigaretta nem nyugtat meg és inkább okozza a stresszt, minthogy oldaná. A szénmonoxidtól oxigénhiányos állapot áll elő, a nikotin megemeli a pulzust és a vérnyomást, megterheli a szívet, a tüdőbe jutó méreganyagoktól enyhe mérgezési tüneteket észlelünk, ez sok minden, csak nem megnyugvás. Az elvonási tünetek enyhítése ugyan kellemes érzés, de a nemdohányzóknak nincsenek elvonási tüneteik, amiket enyhíteniük kellene.
Segít koncentrálni
A dohányzás nem segít koncentrálni, sőt, csökkenti az agy oxigén-ellátását, ami éppen hogy gátolja a koncentrációt. A nikotin ugyan ezt megpróbálja ellensúlyozni a vérnyomás és a pulzus növelésével, de ezzel stresszt okoz, ami szintén nem segít. Az egyetlen dolog, ami a dohányosnak segít, az az, hogy a rágyújtástól enyhülnek az elvonási tünetek.
Jó ízű a füst
A füst pocsék ízű, kátrány van benne, ami keserű, nikotin, ami csípős, meg még egy csomó szörnyű ízű anyag. Az ízét senki nem élvezi, csak azt, hogy az elvonási tüneteket enyhíti. Persze vannak aromásított dohányok. A pipában, vízipipában használnak ilyeneket, de néha szivarban és cigarettában is. Ezeknél az aromásítástól valóban kellemes lehet az íz, de annyi minden másnak sokkal kellemesebb az íze, ami ráadásul nem okoz függőséget és egy csomó szörnyű betegséget...
Jó érzés a füstöt beszívni.
Egyáltalán nem jó érzés. Ha nem dohányzol, és mégis be kell lélegezned valaminek a füstjét, akkor azt nem élvezettel teszed, ugye? Félsz, hogy ártalmas, félsz, hogy megfulladsz, elkezdesz köhögni. Amit dohányzás közben érzel, az csupán az elvonási tünetek enyhítése.
Mondd, mi a jó még a dohányzásban? Bármit is mondasz, az a válasz, hogy kizárólag egy dolog jó benne: az elvonási tünetek enyhítése. Minden más csak önámítás, amit a függőség okoz. Tehát ha nem lennének elvonási tüneteink, akkor egyfolytában olyan jó lenne nekünk, mintha mindig éppen dohányoznánk? Nem, sokkal jobb lenne, mert még a mérgekkel sem kellene megküzdenünk.
Összefoglalva: a nemdohányzóknak sokkal jobb, mint a dohányzóknak. Mindig. Amikor a dohányos rágyújt és csillapítja az elvonási tüneteket, akkor majdnem olyan jó neki, mint egy nemdohányzónak. De akkor is csak majdnem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése