A napi adag csökkentése
Ennek a smódszernek számtalan változata van, van olyan, aki délig nem gyújt rá, van, aki este nem gyújt rá, sőt, olyan is van, aki a hétvégét teszi füstmentessé. Nézzük, hogy mi ezzel a probléma? Mint ahogy azt már megbeszéltük, a nikotinfüggőség miatt dohányzunk. A függőség természete olyan, hogy nem engedi meg az adag csökkentését, sőt, hosszabb távon kikényszeríti a növelését. A napi adag csökkentésével tehát azt fogjuk elérni, hogy a dohányzás mellett is állandóan szenvedünk az elvonási tünetektől. Ezt talán bírjuk valameddig, de egy idő után egészen biztosan feladjuk majd. Ne dőljünk be annak, hogy ez a módszer könnyebbnek tűnik, mint a teljes leszokás, mert igazából sokkal nehezebb, és hosszabb szenvedést okoz. A kudarc biztos záloga.
Csak bizonyos alkalmakkor gyújtunk rá
Ez a módszer azt a vágyat fejezi ki, hogy bár csak alkalmi dohányosok lehetnénk. A helyzet az, hogy ez nem lehetséges, mivel nikotinfüggők vagyunk. ALkalmi dohányos alapvetően négy fajta van.
- Gyönge szervezetű - ez a típus nikotinfüggő ugyan, de a szervezete nem elég erős a rendszeres dohányzáshoz, ezért nem tud rendszeresen ciarettázni
- Genetikailag nem hajlamos a nikotinfüggőségre - ez a típus mázlista, viszont nem is élvezi a dohányzást, csupán az azzal kapcsolatos hangulatot.
- Rettegésben élő - élvezi ugyan a dohányzást, tehát nikotinfüggő, de nem mer rendszeresen dohányozni, mert fél az egészséget károsító hatástól, mert pl. a családjában volt arra példa, hogy valaki a dohányzás miatt tüdőrákban meghalt, vagy le kellett vágni a lábát. Ez a típus folyamatosan szenved az elvonási tünetektől, de nem mer rendszeresen dohányozni.
- Ha nem akarok, nem gyújtok rá - ez a típus élvezi a dohányzást, tehát nikotinfüggő, de az akaraterejét használva dacol a függőségével. Csak idő kérdése, hogy mikor válik rendszeres dohányossá. Ez az állapot a függőség miatt nem tartható fent örökké, és addig is nagyon nehéz, mert az elvonási tünetekkel folyamatosan meg kell küzdeni.
Ez a módszer sajnos nem segít, mivel a nikotinfüggőség miatt dohányzunk. Ha az áttéréssel csökkentjük a nikotin adagunkat, akkor vissza fogunk szokni a cigire, mert különben folyamatosan kínoznak az elvonási tünetek. Ha az áttéréssel nem csökkentjük a nikotin adagunkat, akkor pedig ugyanott vagyunk a szivarozással, pipázással, vízipipázással, mint ahol a cigarettázással voltunk. Sem a szivar, sem a pipa, sem a vízipipa nem jobb, mint a cigaretta. Mindegyik nagyon ártalmas az egészségre. Igen, még a vízipipa is. A füstjében kevesebb ugyan a kátrány, de sokkal több a szénmonoxid, jelentős a nikotintartalma, és nagyobb szemcséket is belélegzünk a füsttel (ezek láthatóak a vízipipa csövének kimosásakor, igen, azok a nagy, vöröses szemcsék a tüdőnkben kötnek ki, amikor vízipipázunk).
Mindezekben a módszerekben van egy közös vonás: nem tudjuk elhatározni, hogy végleg dohányzás nélkül éljünk, és ezért nyitva akarunk hagyni valamilyen kiskaput (legalább néha egy-egy szivart, vagy vízipipát). A nikotinfüggőség pedig kihasználja ezt, átbújik a kiskapun és nem hagyja, hogy megszabaduljunk tőle. A leszokás alapvető feltétele, hogy el tudjuk határozni: soha többet semmilyen formában nem fogunk dohányzoni. Ha ez nem sikerül, nem fog sikerülni a leszokás sem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése